Elvégeztetett

ELVÉGEZTETETT
 
Ne hidd, hogy az Isten mérgezett
almát dobott!
Ha jönnek kígyó gondolatok
s gondok, csak
vedd kezedbe az útmutatót,
forgasd és ízleld ajkadon
az isteni szót!
 
Próbára tett minket az Isten,
mert Ő a Jó…
Csak rajtunk áll, mire
hajlik fülünk a tolvaj-éjben,
bár ahogy ezt írom, magam sem értem,
miért oly vak szenvedélyem –
miért  vonzó ami tilos,
s mért rossz, hogyha jó.
 
Ehhez ért az én ellenségem:
hogy köpködje az örökségemet,
s torz vágyai rabjává tegyen –
gondolatomat megzavarva –,
s elessem a kísértéseken.
 
Tiltott gyümölcs, én megtagadlak!
Bár csurran zamata a bűnnek,
s kéje édesen kecsegtet,
arca, mint hamvas barack
és méz a csókja…
Szeme kékje léleknek bódítója,
de benn féreg lapulva vár már –
arcán grimasz,
hogy lépre csalhatott a pimasz –
mint járvány legyen a bűn,
s halál a bére.
 
Mit Isten készített nékem
azt utálattá teszi,
azt higgyem, a szomszéd barma
a zöldebb füvet eszi,
s én maradok hoppon számkivetve,
s kutya vacsorája legyen az este;
érezzem magam árván az ágyban, –
vérezzek el egy férfiért
kegyetlenül, ki másnak a férje –
még ezen felül…
 
Ne hidd, hogy az Isten mérgezett
almát dobott!
Ha jönnek kígyógondok  
s gondolatok, tudd
hogy Aki vágyaidnak
fullánkját kivette –
bűnök, fájdalmak és kísértések
közt…- ment a keresztre.