Est

Karjaiddal ölel át az este,
nézlek, forró szemeidbe – látom -,
lassanként beköltözik az álom,
mégis ott remeg a hegyek teste.

A szél minden alkony-tüzet elolt,
de még fűlik a táj, kósza sugár
az égen halványan kirajzolt már,
nagyot nyújtózol, mint az álmos Hold.

Habos felhő lágyan fejedhez ér,
oldaladhoz a Bükk és a Mátra,
lábaid a hűs patakba mártva,
egyre gyorsabban lüktet bent az ér.

Már érzem a gyümölcsfák illatát,
egy virágszirom a földre lehull,
az éj sűrű köpenye ránk borul,
csillag világít a távolon át.

 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez szerkesztőségünk nevében!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Kedves, Kata!

Köszönöm szépen!

Cinti

Csilla képe

Kedves Cinti, tetszett az estéd. Magam előtt láttam és éreztem a leírtakat.

 

Örülök neki kedves, Csilla!