Est
Beküldte Cinti - 2015, március 26 - 20:49
Karjaiddal ölel át az este,
nézlek, forró szemeidbe – látom -,
lassanként beköltözik az álom,
mégis ott remeg a hegyek teste.
A szél minden alkony-tüzet elolt,
de még fűlik a táj, kósza sugár
az égen halványan kirajzolt már,
nagyot nyújtózol, mint az álmos Hold.
Habos felhő lágyan fejedhez ér,
oldaladhoz a Bükk és a Mátra,
lábaid a hűs patakba mártva,
egyre gyorsabban lüktet bent az ér.
Már érzem a gyümölcsfák illatát,
egy virágszirom a földre lehull,
az éj sűrű köpenye ránk borul,
csillag világít a távolon át.
Hozzászólások
Mysty Kata
2015, március 26 - 20:50
Permalink
Szeretettel gratulálok
Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez szerkesztőségünk nevében!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Cinti
2015, március 27 - 17:01
Permalink
Kedves, Kata! Köszönöm
Kedves, Kata!
Köszönöm szépen!
Cinti
Csilla
2015, április 7 - 15:42
Permalink
Kedves Cinti, tetszett az
Kedves Cinti, tetszett az estéd. Magam előtt láttam és éreztem a leírtakat.
https://rukkola.hu/termek/versek-egi-pasztorok/
Cinti
2015, április 8 - 17:00
Permalink
Örülök neki kedves, Csilla!
Örülök neki kedves, Csilla!