Evolúció
Beküldte Emese - 2019, május 11 - 20:38
Akkor már nem nagyon láttam,
vak sziklák szomorú bércén
hogy táncol angyallábú nyár.
Mert lehullott gyenge szárnyam,
s hajnali álmok zord mélyén
lelkem hideg lett és sivár.
Nehezen zuhant a földre
hófehér, angyali lényem.
Erővel tépték és buján,
s harsogta jaját a csöndbe
vergődve a nyár. Énnékem
sok durva év jött év után.
Egyikből így lettem másik.
A másik, kit legyűrtek ott.
Így lettem angyalból köddé,
s mindentől magamra hagyott.
Hozzászólások
Mysty Kata
2019, május 11 - 20:46
Permalink
Szeretettel gratulálunk versed
Parnasszusra kerüléséhez!
Szerkesztőségünk nevében
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Emese
2019, május 11 - 22:18
Permalink
Köszönöm! Nem fogok többet!
Köszönöm! Nem fogok többet!
Mysty Kata
2019, május 12 - 11:54
Permalink
Hálás örömmel várjuk mégis,
máris jobb vagy!! Isten vigyázzon Rád! Munkája észrevétlen, irgalmas.
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"