Evolúció

 
Akkor már nem nagyon láttam,
vak sziklák szomorú bércén
hogy táncol angyallábú nyár.
Mert lehullott gyenge szárnyam,
s hajnali álmok zord mélyén
lelkem hideg lett és sivár.
 
Nehezen zuhant a földre
hófehér, angyali lényem.
Erővel tépték és buján,
s harsogta jaját a csöndbe
vergődve a nyár. Énnékem
sok durva év jött év után.
 
Egyikből így lettem másik.
A másik, kit legyűrtek ott.
Így lettem angyalból köddé,
s mindentől magamra hagyott.  
 
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Parnasszusra kerüléséhez!

Szerkesztőségünk nevében

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Köszönöm! Nem fogok többet! 

Mysty Kata képe

máris jobb vagy!! Isten vigyázzon Rád! Munkája észrevétlen, irgalmas.

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"