Ez az utolsó május

 
Ez az utolsó május, Istenem,
mikor még elhiszek Neked mindent.
Sosem lehettem tán egy földi szent,
lelkemnek bűneit jól ismerem.
 
Világom vászna többször széthasadt,
jutott már létem útján sok pofon,
vágtáztam nyergeletlen éjlovon,
fakószín, fénye-vesztett ég alatt. 
 
A kínok tengerén sodort az ár,
osontam erdők titkos rejtekén.
A sorsom egyszer majd megfejtem én,
reményem itt száll, mint vándormadár. 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőségünk nevében gratulálok versedhez és a Parnasszuson elfoglalt méltó helyéhez!

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Köszönöm szépen. :)

Erzsike