Fénybe zár

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, augusztus 1 - 17:14
 
A sziklás hegytetőről nézem városom,     
a lassan úszó szmogkavarta fényeket.
A szél a parkok titkos kertjén átoson,
a fák között komor szegénység lépeget.
 
A távolból tompán morajló zaj csorog,
a város szétterül, már mindent körbefon,
kopott vagonban múltam árnya ácsorog, 
s pihegve alszik egy magányos, kis peron.
 
Emitt fölkél a Hold, arcán a nemes báj,           
csodás csillagménest terelget hajnalig. 
Miért kecsegtetsz kincseddel, te édes táj?
A lelkem arra húz, hol dombok halma ring.
 
Az erdő mélye – sóhaj völgye odalent,  
ó, mondd, kié? Míg elhiszem, enyém e nyár,
az éjnek csipkefüggönye, a boglyacsend, 
teremtőm majd kéklőn derengő fénybe zár.
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
  • Megosztás
  • A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
  • 1520 olvasás

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2017, augusztus 1 - 17:24

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez.

Zsike :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2017, augusztus 1 - 17:52

Kedves Zsike!

Köszönöm szépen.

Erzsike