Gyémánt helyett

 

Már csak emlék vagy nekem, merengő
bíbor hajnalon fel-felderengő,
bús gyönyörűség.

 

Már csak akkor jössz hozzám újra el,
ha ködfátylas képzetem útra kel,
és indul eléd.

 

Már csak feloldoznom kéne téged,
Tűzgyémánt lelkem dobtad el végleg,
hűs kavicsokért.

 

Már csak azt kell felednem - ha tudom,
mikor feléd fordulok az úton,
hogy szeretlek még.

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 A Tökéletesség maga ez a vers!Ritka kincsek egyike!! Örömünkre közös kincsünk immár!!Köszönjük!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike !

Gyönyörű versedet örömmel olvastam.

Szeretettel  Dyona

hzsike képe

Drága Katám!

Köszönöm szépen a nagyon kedves szavaidat. Boldog vagyok, hogy ilyen csodálatos helyen ékeskedhet ez a versem is, ugyanis nagyon, nagyon szeretem valamiért!

Örömmel olvastam amit írtál, és örömmel fogadlak mindig.

Szeretettel ölellek:Zsike:)

hzsike képe

Kedves Dyonám!

Neked is nagyon szépen köszönöm a látogatást, örülök, hogy tetszett a vers.

Szeretettel fogadlak mindig:Zsike:)

lnpeters képe

Nagyszerű vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Laci. Örömmel fogadtalak ma is. 

Szeretettel:Zsike:)