Hallgat a múzsa

 
Hallgat a múzsa, ömlik a könnye,
esőköpenye csupa rongy-cafat,
a csend kő-nehéz, ma gúzsba kötve
az elme mind, s tudatra köd tapad.
 
A sirámos égből szürkén, folyton,
eső csepeg az ázott földre le,
mintha monoton bús panaszokon
a tépett kertre vádja ömlene.
 
Nyúzott fák alatt szorongás lapul,
sírást hegedül a tavaszi szél...
apró reménység kéne támaszul,
míg kék mosollyal május visszatér.
 
 
Dombóvár, 2019. Áldás hava (május)
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőségünk nevében gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

 

zelgitta képe

Köszönöm szépen.