Hallgatott a lator

 
 
Talán majd maga a jó Isten,
dönti el,
hogy Ő vajon kinek higgyen?
Imigyen
gondolkozott a bűnös lator
irigyen,
szomorúan tekintve reá a téren
összesereglett,
dühtől elvakult, vad tömegben
elveszett,
hitben és tiszta szeretetben
csordultig telt,
Mindenható Atyának egy Fiára,
hiába várva
az embereknek a jóindulatára,
s ezt látva,
magában sírva visszakívánta
az ítéletét,
mondván, nem erre a világra
vágytam,
és őrjöngve kiáltja: Bűnös vagyok!
Szegezzetek engem a keresztfára!
…de csend van, s a tébolyult tömeg,
egyre skandálva,
kegyelmet kér… és kap Barabásra.
 
****
 
Paks, 2016. március 1.
 
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Kedves Zoltán!

Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez a magam és Szerkesztőségünk minden tagja nevében!