Hazátlanul
Beküldte barnaby - 2016, július 18 - 17:09
Nap-fia gyermek, hívlak, keress meg!
Tűz lángja reszket, olvadt ereknek
párája szitál, mint permet .
Az óra kívánja-
bánja odázva a múló percet.
Szertelen órák! Tórák, menórák,
zsebdíszek, kendők.
Árván felejtve hullanak porba,
szerte-szét szórva.
Csorduló könnyek-elgurult gyöngyök.
Szálfák, farönkök, megvénült bárdok,
és Te gyalázol sárból a földre.
Mélyre, gödörbe, némuló lantra.
Porladó hantra olvadnak virágok.
Fekete-szirmú fekete gyászok.
Mondd el, miért sok?
Fájdalom-kínnal szeretsz-szeretlek,
összeköt a sírral a közös kereszted.
Hervadt árvalányhaj kihullik kezedből.
Anyától gyerektől távol az Isten.
Mondd meg, kiért rossz?
Semmiből sincsen-hófehér mámor.
Könnyed sincs, fázol.
El a hazából ismeretlenbe.
Nézz a szemembe, ne mondd el, mit látsz!
Szavakat bifláz a gyermek.
Félek,szeress meg!
Édes hazáról szenvtelen az ének.
Szellemidézet, ős-Káin érzet.
Nézd meg, mivé lett a vér.
Ökölbe szorult tenyér- vasból, dorongból.
Savanyú-ízű a kenyér. Megégett.
Korommal festett pillák alá
könnyű álmokat, reményt.
Régóta várok, s nem találok. Nehéz lesz...
Hozzászólások
Haász Irén
2016, július 18 - 17:10
Permalink
Kedves Barna, szeretettel
Kedves Barna, szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez.
barnaby
2016, július 19 - 16:15
Permalink
Köszönöm szépen.
Köszönöm szépen.
Nagygyörgy Erzsébet
2016, július 21 - 12:38
Permalink
Kedves Barana! Komoly
Kedves Barana!
Komoly gondolatokat fogalmaztál meg versedben, nekem átjött.
Erzsike
barnaby
2016, július 23 - 08:18
Permalink
Köszönöm Erzsike, ennek
Köszönöm Erzsike, ennek nagyon örülök. :)