Hegek

 
Voltam a keringésből kiszakadt rész,
s váltam egésszé jussom követelve,
jóllakottan vagy fel-felöklendezve
néha a túl mohón ízlelt életet...
Tárulkozón nyíltak ajtók, s csapódott
arcomba néhány... hogy higgyem, átkozott
az én utam.
Meggyónt bűn és bűntelenség,
örök e furcsa párhuzam,
ahol nincs tökéletesség...
 
...békétlenségemért, mondd, hány imát kérsz,
jó Uram...? Míg tudok, ember maradok,
s fogadom, hogy hiába nem ígérek.
Lelkem él pengeélen... sebzett, sajog,
mégsem vérzik el, míg hozzád eljutok.
Ahányszor sérül, annyiszor gyógyulok.

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Ilona!

Szeretettel gratulálok szép  versed Parnasszusra kerüléséhez szerkesztőségünk nevében is.

Zsike :)

Zagyi G. Ilona képe

Megtisztelő! Köszönöm!

lnpeters képe

Szép vers pazar zárlattal! Gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)