Hitbontogató
Beküldte zelgitta - 2018, május 11 - 21:47
A hídra, hová alig pár hete,
vak víz fölött a mennybolt rászakadt,
most a fény zuhog, árad a heve
s elönt patakot, berket, házakat.
Mint felhúzott íj, feszül a légben
egy ősi ritmus: véredben a dal,
szikra a csontban, hagyod, hogy égjen,
ujjong a tavasz, zeng a diadal.
Pattanó rügyből rezzen az ágon
s rebegőn szárnyal most a remény,
részeg kórusból bolondos kánon
visszhangzik égen, fák tetején.
Amott túl, a borostyán-befedte
partszegély csupa arany, tündököl,
ékes-zöld varázs simul szemedbe,
susog a szélben lent a völgy-öböl.
Bódultan andalog most a lélek
s szelíd-születőn hitet bontogat;
Tudod, hogy miért végtelen kékek,
s gyengéd-puha ma minden gondolat?
Bielefeld, 2018. Szelek hava (április)
Hozzászólások
hzsike
2018, május 11 - 21:52
Permalink
Drága Gitta!
Drága Gitta!
Szeretettel gratulálok, szép versed Parnasszusra kerüléséhez, Szerkesztőtársaim nevében is.
Ölellek. Zsike :)
zelgitta
2018, május 12 - 08:24
Permalink
Köszönöm nektek az értékelést
Köszönöm nektek az értékelést,
Gitta
hubart
2018, május 15 - 18:46
Permalink
Szeretettel gratulálok szép
Szeretettel gratulálok szép versedhez!