Hitbontogató

 
A hídra, hová alig pár hete, 
vak víz fölött a mennybolt rászakadt, 
most a fény zuhog, árad a heve 
s elönt patakot, berket, házakat. 
 
Mint felhúzott íj, feszül a légben 
egy ősi ritmus: véredben a dal, 
szikra a csontban, hagyod, hogy égjen, 
ujjong a tavasz, zeng a diadal. 
 
Pattanó rügyből rezzen az ágon 
s rebegőn szárnyal most a remény, 
részeg kórusból bolondos kánon 
visszhangzik égen, fák tetején. 
 
Amott túl, a borostyán-befedte 
partszegély csupa arany, tündököl, 
ékes-zöld varázs simul szemedbe, 
susog a szélben lent a völgy-öböl. 
 
Bódultan andalog most a lélek 
s szelíd-születőn hitet bontogat; 
Tudod, hogy miért végtelen kékek, 
s gyengéd-puha ma minden gondolat?
 
Bielefeld, 2018. Szelek hava (április)

Hozzászólások

hzsike képe

Drága Gitta!

Szeretettel gratulálok, szép versed Parnasszusra kerüléséhez, Szerkesztőtársaim nevében is.

Ölellek. Zsike :)

zelgitta képe

Köszönöm nektek az értékelést,

Gitta

       

hubart képe

Szeretettel gratulálok szép versedhez!