Hordja már a szél

 
Szent Mihály havának hűvös könnyeit 
hordja már a szél, kopott tetőkre hull              
sóhajunk megannyi feslő éjszakán.
 
Zizzenő egekbe nyúltak vágyaink,
pisla csillagok közé emelt a kéj,                    
s ott bizsergett csontjainkban édesen.
 
Őzszemednek kis hajói még csendben
ringatóznak lelkem titkos öblein,                      
s én hagyom sodródni árva szívemig.
 
Tán egy őszi este erre jársz megint,
szenvedélyünk mély tavába süppedünk,
s Holdanyánk ezüstös fénye átölel.

Hozzászólások

hzsike képe

Szerkesztőségünk nevében nagy szeretettel gratulálok gyönyörű versed Parnasszusra kerüléséhez!

Zsike :)

Haász Irén képe

Kedves Erzsike, szépséges a versed, nagy szeretettel olvastam.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Köszönöm szépen a helyezést, boldoggá tett.

Erzsike

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Örülök, ha neked is tetszett, ölellek.

Erzsike

hubart képe

Nagyszerű versedhez szeretettel gratulálok! 

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Köszönöm szépen, én örülök, ha méltónak találtatott szerény versem.

Erzsike