Ima

Lágy kenyerem legyél, én az érlelő kovász,
tiszta vizű kutam, estéimben a fohász,
álom előtti csend, békesség az éjben,
bátorság  szívemben, hogy soha ne féljek.
Ki nem mondott szóban bennrejlő bölcsesség,
megálmodott jóban az igaz tisztesség.
Izzó szerelem-tűz, mint hamu alatt parázs,
felvillanó fényben lélekmentő varázs.
Legyek én és legyél te, egymásért csak legyünk!
Mint asztalon az áldás, megszegett kenyerünk...