Jégbezárt csillagok

Hideg csönd, dermedő táj,
bokron zúzmara vacog,
alvó tó jégtükrére,
ráfagytak a csillagok.
Egy nádszál épp megfagyott,
karcsú teste kettétört,
kínjában fájón sikolt,
s felébred az alvó csönd.
Roppan, nyújtózik karja:
az álmom ki zavarja?
Félve szól a törött nád:
én zavartam éjszakád.
Jól van, nincsen semmi baj,
álmosan felel a csönd,
hamar jön a szép hajnal,
és zúdít ránk fényözönt.
Fáradt Hold pihenni tér,
költözik a hegy mögé,
csillagosra fagyott jég
szelídül víztükörré.