Két levél
Beküldte hzsike - 2013, május 3 - 23:07
Lelkünk koldulva, félve kér,
sorsunk kallódó két levél,
néha felkapja ősz szele,
szelíddé válik bősz heve.
Szívből, szabadon szállani,
felhők fodrain játszani,
égőn érezni, hogy vagyunk,
egymás ölébe olvadunk.
Őrült zivatar szétszakít,
villám cikázik, elvakít,
hullunk lefelé, mint a mag,
s ázunk patakzó víz alatt:
Sodor hullámzó, vad vihar,
egyszer feléled, majd kihal,
s mire rőt színű bánat ér,
hóval lehel be már a tél.
Hozzászólások
Zajácz Edina
2013, május 3 - 23:13
Permalink
Szerkesztőségünk nevében
Szerkesztőségünk nevében szerettel gratulálok elragadóan szép versedhez!
Edina
hzsike
2013, május 4 - 13:55
Permalink
Köszönöm szépen, drága
Köszönöm szépen, drága Edinám, Neked, és a kedves Szerkesztőtársaidnak is. Boldoggá tett az értékelés.
Nagy szeretettel:Zsike:)