Köd-szakáll

 
Makkot hullat az öreg cser,
szarvas lépked, meg-megáll.
Alkonyodik, öregember,
árnyad nő, az est leszáll.
 
Fáradt szíved betegen ver:
lassan dobban, meg-megáll.
Árnyad leszel, öregember:
őszi erdőn köd-szakáll.

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Tibor!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

Kedves Zsike!

Nagyon szépen köszönöm!

Zsuzsi képe

Szép, dallamos. Sejtelmes vers, mint amilyen az őszi köd. Megfogott a hangulata.

Köszönöm szépen!