Lajtai Gábor: Szerelemszonett

A céljaimhoz új esély a léted –
Amerre jársz, a rét virágot ád,
A tó felett ha száll az angyalének,
Te vagy, ki érti biztató szavát.

És én – ki vágyom zárszavát a télnek,
Amint aszály után a föld esőt –
Tudom, ha hívsz örökre véget érnek,
A kútba néző búsuló idők.

Csak állj elém, és én elébed omlok,
A múlt ködébe vesznek mind a gondok
És meg-megáll a vágtató idő –

S ha ránk talál a hajnalóra pírja,
S a vágy szavát az értelem csitítja;
Türelme ágán bíbor rózsa nő.

Hozzászólások

hzsike képe

Szeretettel köszöntelek! Érezd jól magad itt velünk!

Gratulálok gyönyörű szonettedhez! (El is viszem, ha nem baj!)

Üdvözlettel:Zsike :)

Mysty Kata képe

 Örömmel ovastam , ritka szépségű , klasszis szonettedet! Itt is gratulálok szeretettel!Mysty kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Gábor!

Gyönyörű szonettdhez gratulálok, élmény vlt olvasni.

Szeretettel Dyona

barnaby képe

Csak csatlakozom a szonetted kiválóságát csodálóihoz és gratulálok.Üdvözlettel:B:)

Haász Irén képe

Klasszikusan szép szonett, érzelemgazdag, nagyon tetszett!

Ez az egyik vers, amit kerestem! Gratulálok Gábornak!!

Klasszikus, jó szonett. Gratulálok!

lnpeters képe

Gyönyörű szonett!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

vati képe

Én is catlakozom az előttem szólókhoz. Lenyűgöző!

Varga Tibor