Lélek-dal
Beküldte vajay73 - 2016, október 22 - 07:42
Élek, mert elküldött az ég, hogy miért, nem kutatom,
akár a földre hullt szirom, hallgatagon,
csendes-boldogan hiszem, hogy célja van szerény életemnek.
Élek, mert elküldött az ég, élek az életért, remény-boldogságért,
gyermekért, hitvesért, magamért s másokért is talán.
Szavak burkain át, lágyívű rímek közt hull hófehér papírra lelkem.
Emlékem megőrzik édes bús sorok. Hogy ki vagyok? Látod tán, testvér,
hús-vér, ábránd és valóság, hit és kegyelem, szerelem, lélegzetnyi álom,
egy szó, egy hang, egy gondolat,
kagylóhéj, mely féltőn őrzi igazgyöngyeit.
Hozzászólások
hzsike
2016, október 22 - 08:05
Permalink
Kedves Mónika! Szeretettel
Kedves Mónika!
Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez, magam, és a Szerkesztőtársaim nevében is.
Zsike :)