Lélek-dal

 
Élek, mert elküldött az ég, hogy miért, nem kutatom,
akár a földre hullt szirom, hallgatagon,
csendes-boldogan hiszem, hogy célja van szerény életemnek.                                                                                          
Élek, mert elküldött az ég, élek az életért, remény-boldogságért,
gyermekért, hitvesért, magamért s másokért is talán.                                                                                                        
Szavak burkain át, lágyívű rímek közt hull hófehér papírra lelkem.
Emlékem megőrzik édes bús sorok. Hogy ki vagyok? Látod tán, testvér,
hús-vér, ábránd és valóság, hit és kegyelem, szerelem, lélegzetnyi álom,
egy szó, egy hang, egy gondolat,
kagylóhéj, mely féltőn őrzi igazgyöngyeit.

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Mónika!

Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez, magam, és a Szerkesztőtársaim nevében is.

Zsike :)