Lépés
Beküldte Bieber Mária - 2015, február 4 - 17:10
Reggelre kifakult a táj,
erre még a madár se jár.
Csíkos felhőcihák alól
nyújtózó fény csöndet karol:
halvány a csönd, sápadt a fény
itt, a város legperemén.
A szél a fákkal hajladoz,
a satnya fű közt barna kosz:
ősz óta búsan fonnyadó,
összeaszott levélcsomó,
amit a nyirkos köd tapaszt,
s didergősen földhöz ragaszt.
A perc lassacskán vánszorog,
az olvadt hó alácsorog,
s a rozoga tetők alatt
tócsába gyűl, szutykos patak
iramodik csizmám elé,
ahogy lépek a Menny felé.
Hozzászólások
hzsike
2015, február 4 - 17:16
Permalink
Kedves Hespera! Szeretettel
Kedves Hespera!
Szeretettel gratulálok Szerkesztőségünk nevében is, versed Parnasszusra kerüléséhez!
Zsike :)
Haász Irén
2015, február 5 - 18:46
Permalink
Kedves Mária, szeretettel
Kedves Mária, szeretettel üdvözöllek a Líra honában....:)))))
Bieber Mária
2015, február 17 - 21:50
Permalink
Köszönöm szépen olvasásotokat
Köszönöm szépen olvasásotokat és kedves köszöntéseteket itt a Parnasszuson.
Örülök nagyon.
Bieber Mária
(Hespera)
Schvalm Rózsa
2015, február 18 - 10:14
Permalink
Kedves Marika! Szeretettel
Kedves Marika!
Szeretettel gratulálok! Rózsa
Radi
2015, március 15 - 21:08
Permalink
Kedves Mária! Nekem ez nagyon
Kedves Mária!
Nekem ez nagyon tetszik! Valahol már olvastam, úgy rémlik, és akkor is, most is élmény volt a versedet olvasni!
Szeretettel gratulálok!
Attila
Bieber Mária
2015, március 23 - 23:34
Permalink
Kedves Rózsa és kedves
Kedves Rózsa és kedves Attila!
Mindkettőtöknek köszönöm szépen az olvasást és a kedves hozzászólást. Örömöt szereztetek nekem visszajelzésetekkel.
Bieber Mária
(Hespera)