Lövészárok

Dermedő sár a bőrömre száradt,
égő szemem kialvatlan, fáradt,
csak görcsösen szorítom puskámat.

Szemednek izzó fénye...

Az ágyúzás szürkületkor elállt,
piszkos ködfátyol a fejünkre szállt,
magával hozva a biztos halált.

Ajkadnak édes íze...

A szuronyt a cső végére húzom,
töltényeim a tárba csúsztatom,
a legutolsót még megcsókolom.

Örökké velem marad...

Hulló fénygyertya lángja elvakít,
tisztjeink sípja agyamba hasít,
szétszakítva a múltam árnyait.

Ha a halál elragad...