Méltósággal

 
Talán ha egy hattyú lennék,
vízen sikló, hűvös vándor,
percek sóhaján élhetnék,
mint az első búcsúzáskor. 
 
Lehetnék másmilyen, sebből
vérző, mely már sosem múló…
kíváncsi tekintetektől
fenségesen félreúszó. 
 
Maradnék karodba fonva,
hűségesnek mindhalálig,
felröppenve, úgy dalolva,
az utolsó szárnyalásig.
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Rita!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnaszusra kerüléséhez.

Zsike  :)