Megtört csend
Beküldte George Tumpeck - 2011, november 18 - 10:06
A vágy egy mozdulattal letépte blúzodat,
mely tétova markomban árván hevert.
Halvány sikolyod meztelenségbe fojtva
rózsaszín álmokból mérget kevert.
A kósza félhomályban lebegõ érzelem
az örvénylõ indulatok sáros mezején
A holdsárga arcon a márvány mosoly
s nem volt ott senki csak Te, meg én.
Csak szótlanul ültél, hallgattál csendben
vártad, hogy mozdulok, szólok talán,
a sejtelmes félhomály némán kacsintva
árnyékot rajzolt a ház falán.
A megtört csendben, sikolyod hallom,
mozdulni sajnos már nincs erõm,
a pillanat varázsa gyorsan elszállt,
így lettél te a lelki szeretõm.
Hozzászólások
George Tumpeck
2011, november 18 - 13:24
Permalink
Koszonom szepen .
Koszonom szepen .
G. Tumpeck
Saint Germain
2011, november 21 - 21:27
Permalink
nekem nagyon bejött. Remek
nekem nagyon bejött.
Remek hasonlatok, izgalmas képek, különös atmoszféra, szellemesség...az itt-ott megbicsakló ritmust pedig a heves érzelem diktálta zaklatottságnak tudom be...:)
gratulálok!
George Tumpeck
2011, november 21 - 23:03
Permalink
Koszonom szepen , orulok ,
Koszonom szepen , orulok , hogy tetszik .
G. Tumpeck