Nélküled

 
 
Végigborzong agyamon a rettenet,
miként fogom azt csendben elviselni,
ha nélküled megy tovább az életem?
 
Kapaszkodnék remegve az utolsó,
szél hozta, édes illatmorzsáidba,
s imádkoznék azért, hogy ne felejts el.
 
Őrizgetném szerelmed lenyomatát, 
koponyám mélyen rejtett zugaiban,
míg újra feltűnsz sorsom sivár egén.
 
Különös dolog magamat belülről 
figyelni, ahogyan kibontakoznak
szívemben a remény kék virágai.
 
Mint amikor szétfeszít a lelkemben
tornyosuló vágy, ugyanúgy hiszem el,
hogy egyszer majd újra veled ébredek.

 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Kedves Erzsike, szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Köszönöm szépen.

Erzsike

Nagyon szép, tiszta gondolatok, tetszik-vers.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Becca!

Köszönöm, ha tetszett, ölellek.

Erzsike