Nélküled
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, november 22 - 10:33
Végigborzong agyamon a rettenet,
miként fogom azt csendben elviselni,
ha nélküled megy tovább az életem?
Kapaszkodnék remegve az utolsó,
szél hozta, édes illatmorzsáidba,
s imádkoznék azért, hogy ne felejts el.
Őrizgetném szerelmed lenyomatát,
koponyám mélyen rejtett zugaiban,
míg újra feltűnsz sorsom sivár egén.
Különös dolog magamat belülről
figyelni, ahogyan kibontakoznak
szívemben a remény kék virágai.
Mint amikor szétfeszít a lelkemben
tornyosuló vágy, ugyanúgy hiszem el,
hogy egyszer majd újra veled ébredek.
Hozzászólások
Haász Irén
2015, november 22 - 10:39
Permalink
Kedves Erzsike, szeretettel
Kedves Erzsike, szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez.
Nagygyörgy Erzsébet
2015, december 1 - 12:46
Permalink
Kedves Irénke! Köszönöm
Kedves Irénke!
Köszönöm szépen.
Erzsike
Becca
2015, december 1 - 23:19
Permalink
Nagyon szép, tiszta
Nagyon szép, tiszta gondolatok, tetszik-vers.
Nagygyörgy Erzsébet
2015, december 3 - 21:10
Permalink
Kedves Becca! Köszönöm, ha
Kedves Becca!
Köszönöm, ha tetszett, ölellek.
Erzsike