Nyugati anziksz

 
Az egész vidék mind ilyen,
eső-kimosta színtelen,
viharok-verte, ingatag
a tartás is, mint talp alatt,
ha reng a föld, és hirtelen
szívedig ér az intelem.
 
Milyen legyen, ha zúg az ár,
az ember térdig bajba‘ jár,
a nyelven nehéz vaslakat,
fejekben pang a gondolat,
s hiteltelenné oszlanak
fülekben, kivénült szavak.
 
Optimizmusra nincs okod,
rozoga elved hordozod,
káromkodás is benn reked,
igazad el kell rejtened,
őshithez vezető utat
már csak a gaz, ha felkutat.
 
Milyen legyen, az ár, ha zúg,
ahol a szándék is hazug,
elhitetik, hogy nincs veszély,
elő is írják, mit beszélj.
Hová jutottunk, Istenem?
Érdemes-e még? – kérdezem.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versedhez, és Parnasszusra kerüléséhez!

 

zelgitta képe

Köszönöm szépen.

Gitta

       

gosivali képe

Szívesen olvaslak ezúttal is, itt is, Gitta.