Pesti éj

 
A pesti éjben gőgös házak
görbe sora dülöngél.
Az utak bánatmarta kövein
hőskorunk pora kavarog.
Szemérmes női pillantások
emléke szüremlik át
az időütötte réseken.
S a Duna, múlt idők néma tanúja,
tompán csillámló vizével 
 a mélyben kanyarogva olyan,
mint egy végtelen selyemszalag,
melynek lába nőtt,
 s a városon sietve átszalad.
 

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Erzsike!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

Ölellek:Zsike :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Köszönöm szépen.

Erzsike

Haász Irén képe

Erzsikém, szeretettel gratulálok versedhez. Eredeti, szép képek....