Pitypangmagok

– Nagymamámhoz –
 
Csak hallgatom, ahogy kattog az óra,
mást nem hallok: se halálhörgést, se neszt.
Tudnod kell, szomorú vagyok azóta,
hogy feletted ott áll büszkén a kereszt.
 
Visszamegyek én vagy tizennyolc évet,
amerre a pitypang magja tovaszáll;
nevetésed azon a napon éled,
amikor a gyerekdalom rád talál.
 
De a magokat a szél egyre szórja,
körülöttem az emlék síri fehér.
Habár tudom, hogy nem szenvedsz azóta,
mégis a múlt jaja szívemig elér.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versedhez, és Parnasszusra kerüléséhez!

 

Zsuzsi képe

Köszönöm szépen! :)