Sorstalan vagyok

 
Hiába kérlelem ma itt a jó Istent,
hisz elragadtak már éntőlem sok mindent. 
Eseng a szív, az ég felé figyel szemem,
feszeng a testem most, nyugalmam nem lelem. 
 
Anyám, apám nélkül, mily sorstalan vagyok,
testetlenül kereng a lelkem, úgy vacog.
Egy málló rozsdafolt a létem ablakán,
s az örvénylő magány, amely enyém talán. 
 
Anyám óvott, a túl sok bánat majd áthat,
hát megrázom magam, s magával nem ránthat.
De mostantól egy új remény lesz énvelem, 
a gyermekem nyárrá formálja zord telem.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőtársaim nevében is gratulálok versedhez és a Parnasszusra kerüléséhez! 

Alkotó jókedvet! :)

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Köszönöm szépen.

Erzsike