Szólhatnál

A mellkasomból egy kismadár készül
felszállni, de csak verdes, egyre verdes
a szárnyaival...szánalmas toll-vesztes.
Fagyzoknis lába toporgásba szédül.

.....

Érdemelhet-e az ember "Jó-sorsot"?
A Bölcs szerint: kapod, ami érdemed.
Ám vérem dacol, éget benn, értheted;
várom válaszod, biztosan elmondod. -

Szólj! Isten vagy aki ehhez szólni tud;
csevegj velem, írhatsz gondolat-postát.
De ne olyat, miben önmagad mosnád
...abból, mi miattad itt nekem kijut. -

Elrontottam renomém gyermekkorban?
Így sodródtam "alkalmatlan" szerepbe?
Már zsengémben megláttad eltemetve
a Nap-Hold-faló, mértéktelen szomjam? -

Ez volt a baj? Már akkor eldőlt sorom?
Méltatlanná váltam könnyebb keresztre?
Mért nem bújtattál áldott tenyeredbe?
(Rongyos páros és páratlan napokon.) -

Hogyan találhatnám imádott kegyed?
(Tán adhatnék olyat, amin tapsolhatsz.)
S előbbre tapsolnál, hol sokat osztasz,
több a fogódzó, míg mászom a hegyet. -

Az emésztő gondolat-hullám megcsap,
buzog eremben, hogy nekem miért nem,
nekem miért igen; csak kérdem, kérdem;
vajon...hol és mit ronthattam el Tegnap, -

s miért forrt össze a zsákszáj hátamon?
Ezt érdemeltem? Tényleg ezt? Súlyokat?
A Bölcs most (valószínűleg) bólogat.
Túl későn. Múlt-időm lovát nógatom. -

Na elég. Egyet azért adj meg, rendben?
Hadd lássam még fiaim, s ifjabb lányom
gyermekét és nyerjünk együtt, nem bánom.
Akkor hiszem: megalkudtunk mindketten.

.....

A mellkasomból egy kismadár készül
felszállni, de csak verdes, egyre verdes
a szárnyaival...szánalmas toll-vesztes.
Fagyzoknis lába toporgásba szédül.

(2015. január)