Téj jöjjön tavaszra
Beküldte Kiss-Teleki Rit... - 2019, február 25 - 18:03
Kint mosolygott a nyár,
én mentem volna,
mentem volna már, de
az infúzió lassan csepergett,
fáradt voltam,
inkább aludtam egyet.
Kint mosolygott a nyár,
én mentem volna,
mentem volna már, de
hiába szerettem, akkor
nem csókolhatott napsugár.
Fáradt voltam, csak
piszmogott a méreg,
ráérősen szivárgott belém,
balra egy lány fehér arccal nézett…,
csak nézett maga elé szegény.
Kint a nyár csak mosolygott,
mosolygott és az ablakra száradt,
és kendőm alatt a veríték,
mint világot égető gyalázat…,
restellve hagyott foltot.
Kint mosolygott a nyár?
Dehogy mosolygott!
Nevetett és nézte a bolondot,
engem, és én is csak nevettem,
nevettem az égboltot…
Reggel még láttam, valami volt ott…
Csak nevetett a nyár,
ráült…, ráült a nyakamra,
és én úgy akartam már,
hogy ezentúl a tél jöjjön tavaszra.
Hozzászólások
hzsike
2019, február 25 - 18:03
Permalink
Kedves Rita!
Kedves Rita!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
Zsike :)
Haász Irén
2019, február 27 - 17:59
Permalink
Szívbéli szeretettel olvastam
Szívbéli szeretettel olvastam szép szabadversedet. Üdvözöllek körünkben.