Télutó

 
Az ég ősrégi, szürke sziklatömb,
agyonnyom minden élőt s holtakat,
a háztetőkre, kopár fákra döng,
s vak víz fölött a hídra rászakad.
 
Vérerekben a Hold úszva járkál,
szunnyadó hang az elmúlt nap szeme,
andalog még, s ott a régi háznál
tántorgó gondja alszik el vele.
 
Egy kutya ugat elnyújtva, távol,
s a kerítésen át a fagy matat,
halott pelyva már, szélfúva vádol,
üres-roskatag minden gondolat.
 
Zelenka Brigitta
Bielefeld, 2018. Jegbontó hava ( február)
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőtársaim nevében is gratulálok érzékletesen megírt, remek versedhez és a Parnasszusra kerüléséhez! 

 

zelgitta képe

Kedves Csilla, köszönöm.

( A lelkesedésem most elmarad, de ez érthetô.)

Egyébként élveztem a különbözô, néhol teljesen ellentétes véleményket, kár hogy nem tudom beazonosítani..., s az is kár, hogy nincs alkalom reagálni a különbözô kifogásokra, szóval, hogy együtt megbeszélnénk...(Nem gondolkoztok rajta, hogy egy párbeszédszerû módszert bevezessetek, ahol a szerzô is szóhoz jutna?)

Üdvözlet mindenkinek:

Gitta

       

hubart képe

Kedves Gitta! Módodban áll reagálni a meglátásainkra. Ha ide küldöd, akkor bárki olvashatja. Ha úgy szeretnéd, hogy köztünk maradjon (és ez teljesen természetes igény), akkor bármelyik szerkesztőnek elküldheted privát üzenetben.  Abban az esetben, ha az egész szerkesztőséghez szól az üzeneted, akkor azt megosztjuk egymással a Szerkesztők Fórumában. De  ha valamelyik szerkesztővel személyesebb a kapcsolatod, párbeszédre is lehetőség van gmailen, facebookon, Skype-on.  :)  Jók és szépek a verseid, gratulálok!