Tűz van benne
Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, június 29 - 15:40
Nem megfestett kép, nincs is vásznon,
csak bennem élethű, s azt játszom,
hogy él... megérintem.
Tudom, hogy van s nincsen.
Valóságszerű elképzelés.
Kezemhez simul a szívverés,
mint szilaj a csendhez.
Út a végtelenhez.
Bármikor bármit készíthetek.
Fakóból csupa élénkeket,
szürkéből izgága színeket,
csendéletből ritmust, tetteket,
s engedem szabadon,
amikor akarom.
Hallod, hogy dorombol az idő?
Próbáltam. Nem szelídíthető.
Marad örök vadóc,
burjánzón csupa kóc...
masni rajta a gyerekkorom,
mi egyre kisebb... távolodom.
Átfésült képzelet,
s bennem a kisgyerek
kelti a napot. Fényt, merészet,
s az égre egy tengernyi kéket
ígér. Buta játék. igézet?
Mint az alkony, mikor sötét lesz.
Tűz van benne, mindig más...
kerettelen vágyódás.
2017
Hozzászólások
hzsike
2019, június 29 - 15:44
Permalink
Kedves Ilona!
Kedves Ilona!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
Zsike :)