Tarka lepkés zsebkendő

Padlás poros rejtekén
hever sok régi emlék,
elfelejtett lim-lomok,
elmúlt évek és napok.
Szúette, vásott komód,
fiókján eltört a  gomb,
karfa nélkül hintaszék,
s  ujjnyi por a pamlagon.
Egy kócos  hajasbaba,
rég szebb napokat látott,
szomorú kicsi lánynak
ő adott boldogságot.
Fehér, fodros ruhácska
lóg görbe, rozsdás szögön,
s tarka lepkés zsebkendő,
benne elsírt könnyözön.
Sok fájó, régi emlék
–  mint zsebkendőn a lepkék
könnytől átázott szárnya –
marad padlásra zárva.