Téli séta

 
Fehér havon puhába süpped léptem.
s a jégmázas fákon tündérpor ragyog.
A híd alatt - félholt patak vizében -
kristállyá fagytak a fürge kis habok.
 
Mögöttem erdő: foltos, zöld kabátban,
szelet beszél és leheli sóhaját.
Amott egy ház van s csöppnyi ablakába
gyerekkéz aggatott angyal figurát.
 
Szennyes fátylak és  ólmos hab az égen.
S lent, mi tarka volt, most egy-szín végtelen.
Különös gyász ez, szűzi hófehérben,
s még fájóbb minden, mert nem vagy itt velem.
 
De itt vagy mégis! Bennem lényed mása,
s mellettem lelked, a velem utazó.
Távolság olvad pillanat-varázsba,
s gondolat csókod számra, miként a hó.
 
Hangod szól fülemben: angyal-suttogás.
Fuvallat érint - az ujjaid azok.
Egy vagyok Veled, nem számít semmi  más.
Így most se' fázom, pedig majdnem megfagyok.
 

Hozzászólások

hubart képe

Kedves András, szeretettel gratulálok versedhez. 

Szilágyi Ferenc Hubart

Csilla képe

Nagyon szép! A hangulata nagyon megfogott.

Bieber Mária képe

Tetszik nagyon ez a Téli séta! Gratulálok!

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

Köszönöm szépen! Igazán öröm, hogy tetszik Nektek!

Haász Irén képe

Tetszik hangulatos, szép versed, András. Üdvözöllek körünkben.

Kedves Irén! Köszönöm szépen!  Örülök, hogy tetszettek a bemutatkozó verseim!