Téli séta
Beküldte kolevandras - 2015, április 10 - 14:29
Fehér havon puhába süpped léptem.
s a jégmázas fákon tündérpor ragyog.
A híd alatt - félholt patak vizében -
kristállyá fagytak a fürge kis habok.
Mögöttem erdő: foltos, zöld kabátban,
szelet beszél és leheli sóhaját.
Amott egy ház van s csöppnyi ablakába
gyerekkéz aggatott angyal figurát.
Szennyes fátylak és ólmos hab az égen.
S lent, mi tarka volt, most egy-szín végtelen.
Különös gyász ez, szűzi hófehérben,
s még fájóbb minden, mert nem vagy itt velem.
De itt vagy mégis! Bennem lényed mása,
s mellettem lelked, a velem utazó.
Távolság olvad pillanat-varázsba,
s gondolat csókod számra, miként a hó.
Hangod szól fülemben: angyal-suttogás.
Fuvallat érint - az ujjaid azok.
Egy vagyok Veled, nem számít semmi más.
Így most se' fázom, pedig majdnem megfagyok.
Hozzászólások
hubart
2015, április 10 - 15:36
Permalink
Kedves András, szeretettel
Kedves András, szeretettel gratulálok versedhez.
Szilágyi Ferenc Hubart
Csilla
2015, április 10 - 18:13
Permalink
Nagyon szép! A hangulata
Nagyon szép! A hangulata nagyon megfogott.
https://rukkola.hu/termek/versek-egi-pasztorok/
Bieber Mária
2015, április 12 - 14:26
Permalink
Tetszik nagyon ez a Téli
Tetszik nagyon ez a Téli séta! Gratulálok!
Bieber Mária
(Hespera)
kolevandras
2015, április 13 - 14:53
Permalink
Köszönöm szépen! Igazán öröm,
Köszönöm szépen! Igazán öröm, hogy tetszik Nektek!
Haász Irén
2015, április 13 - 16:05
Permalink
Tetszik hangulatos, szép
Tetszik hangulatos, szép versed, András. Üdvözöllek körünkben.
kolevandras
2015, április 14 - 17:23
Permalink
Kedves Irén! Köszönöm
Kedves Irén! Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszettek a bemutatkozó verseim!