Tizenkét soros álom

 
Csendes alkony, csendes remény,
ágyam alatt s párnám hegyén
szürke álmok sorakozva
nagy léptekkel jönnek felém.
 
Csendes alkony, néma öröm,
közétek én miért szököm?
A bánattal iszom a bort,
s hűségemet vérrel kötöm.
 
Elhal a csend, lelkem is fél,
lidérclány jön, hozza a szél,
vágyat, mámort csókol számra,
s eljövendő halált zenél...
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőségünk nevében nagy szeretettel gratulálok versedhez és a megérdemelt helyezéshez!

Most már ennél ne add lejjebb! :)

 

József képe

Köszönöm szépen! :)