Töredékek

Emlékek porladó csokra borul ki
megfáradt lelke fedeles kosarából,
míg szamárfüllel teli, karcos fotóit
rendezgeti immár századszor újra.
Kopottak a filmek, melyek leperegnek
elméje megroggyant vetítővásznán rendre,
hol pasztellszínekben, hol meg
csak szépiásan, olykor fekete-fehéren.
Belső gramofonján meg-megakad a tű,
ugyanazt a foszlányt játszva unos untalan.
 
*
 
Kertje gondozatlan, árván gyomzik, 
korhadó kapuja nyikorog. Elment a kedves.
Kormos masinán tarka paszuly pöfög,
nagyon szerette;
- mindig csak rántva, sohasem habarva -
hozzá kenyeret majszolt.
Kopott sapkája most is ott lóg
piros kancsó és zománc lavór fölött,
egy pók tanyája immár, de hozzányúlni nem szabad,
ő hagyta így az utolsó  este.
Sáros bakancsa hasztalan várja az indulást.
 
*
 
Sötét szobája asztalán csibuk és okula
csonka ceruzával, zsíros irkával osztozik. 
Csendben várnak dohányra, új gondolatokra,
melyek megszakadtak, miként a lét fonala.
Vén gazdájuk már friss mezőkön talpal,
ahol nyoma sincs a kornak,
amely itt lenn, a földön görnyesztette hátát, 
erejét elszíva dolgos karjaiból, amikkel oly félszegen tudott ölelni...
Az öregasszony elmereng, miközben kendőjét bogozva,
virággal készül urához, ki a temetőbe.
 
 
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez szerkesztőségünk nevében!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Kedves László, szívhez szóló emléktöredékek, jó volt olvasni a már majdnem elfeledett szavakat is. Szeretettel gratulálok a vershez.

Kedves Kata!

Köszönöm szépen e megtisztelő lehetőslget!

László

Márkus László

Kedves Csilla!

Köszönöm szépen kedves szavaidat! Örülök, hogy versem elnyerte tetszésedet!

László

Márkus László

Kedves László! 

Örölök, hogy találkozhattam remek verseiddel. Töredékek c. csokrod többszöri olvasásra itt tartott.

Örömteli írást, jó egészséget  kívánok!

mara