Tündefény
Beküldte Sztancsik Éva - 2015, március 31 - 19:05
Csendesedik már az Este,
rét-alkonyán madár se jár; -
erdő mélyén, ösvény végén
lépted-nyoma lomhán bevár.
Íriszemben iránytűvel
fordulok a kopott útra; -
sárga pilács, telve tűzzel
világít, míg meg nem unja.
Kíséretem... néhány sóhaj,
kevés ábránd, mit elszórtál; -
zsivány mosoly, iramló zaj,
köröttem mind buján lófrál.
Dalolom a boldogságom,
dalolom, hogy Itt várnak rám; -
dalom átcseng hét-határon,
duhaj dombok vásár-napján.
Minden felhő nekem borong,
ha kékebb lesz, csak miattam; -
rajtam kívül nincs, ki bolyong,
s látom arcom egy Csillagban.
Álmot alszik már az Este,
levél horkol, szusszan Éjjel; -
ám szerelmed (amott távol)
tündén csábít, szenvedéllyel.
(2015. január)
Hozzászólások
Mysty Kata
2015, március 31 - 19:05
Permalink
Szeretettel gratulálok
Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez szerkesztőségünk nevében!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Sztancsik Éva
2015, március 31 - 23:25
Permalink
Nagyon szépen köszönöm
Nagyon szépen köszönöm munkátokat, figyelmeteket és az értékelést itt is. Szeretettel. Éva
Bieber Mária
2015, április 1 - 14:48
Permalink
Gratulálok, kedves Éva!
Gratulálok, kedves Éva! Nagyon tetszik jó ritmusú, gördülékenyen megírt versed!
Bieber Mária
(Hespera)
Sztancsik Éva
2015, április 4 - 10:50
Permalink
Köszönöm szépen, Mária.
Köszönöm szépen, Mária. Örülök, hogy időt szántál, szóltál, s jólesik, ha tetszett. Üdv. Éva