Vázlat egy adventi imához

 
Odakint december járja az utcákat,
a tájra havat hint,
igazi káprázat.
 
Csend van, a perc múlik, csillag ragyog távol,
öleli a fákat,
zúzmarát varázsol.
 
Bent a fenyőágból kis koszorú lészen,
várja már a család,
a négy gyertya égjen.
 
Szívüket az ünnep kisimítja szépre,
halkan imádkoznak:
ne vígy kísértésbe!
 
Kenyerünket add meg, jöjjön el országod,
legyen meg a földön
s mennyben akarásod.
 
Zsebre dugott kézzel, kint, a havazásban,
Krisztust váró szívvel
ünnepi imánkban.
 
A kis gyertyák fénye lobbantson világot,
ez új várakozás
legyen a sajátod.
 
Szétterül a tájon csendje az ünnepnek,
érdemes volt várni.
Hallod? Már csengetnek!
 
 
 
2018. december 5.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok a vershez, és oromra kerüléséhez!

 

Haász Irén képe

Gratulálok, hangulatos, szép vers!