Valami más lett

Valami más lett idebenn.
A szívem tátongó üreg,
fala is átlátszó üveg,
beleláthat az idegen.

Ajtaja tárva-nyitva áll,
átjár rajta így ősz fele
az elmúlásnak bősz szele,
mint egy huhogó nagy madár.

Nem otthon már, nem kalitka,
csupán egy rideg menedék,
ha tüzet rakok, beleég
boldog álmok régi titka,

s a múlt emléke hoz majd kínt.
Ablakom előtt csupasz ág,
a világ béna kuszaság,
valami más lett odakint.