Veled vagyok

 
Olyan megszokottá váltál,
mint a nem számolt lélegzet.
Most fuldoklom...
nélküled a pillanatban,
hol behunyta szemét Isten.
 
Vét a ritmus, falsul
a megszokott jel.
Lelked bennem jajdul.
"Még ne engedj el!"
 
"Veled vagyok, halld a hangom!"
Nem hagyom, hogy kisemmizzen!
Már lélegzem...
Álmot zár az éber ige.
Hálánk hulló könnyeinkben.
 
2018. március 9., Kedvesemhez. Mesterséges kóma. Az altatástól az ébredésig.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőségünk nevében gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!