Villanás

vörös hajad lángolt felém
a megolvadt tömegben
izzadtságcseppek alól
szeplőket virított arcod
a betont tördelő hőségben
tekintetünk találkozott
mikor az
"ajtók záródnak"
parancsolattal
préseltek a fémlapok
még zavartan rám néztél
és beleolvadtál a mindenkibe

mosolyod zsebre vágtam

s ha a télben
didergő szeplős sápadt
arcod megtalálom
majd rásimítom

és nyár lesz