Éji förgeteg
Beküldte Baranyi Imre - 2021, december 19 - 17:58
Amott az ég alatt a fellegeknek
sötét az árnya, lassan úsznak át
a hegytetőn, amint felém görögnek,
borongva nézem áradó sorát.
Vajon miből merítenek hatalmat,
hogy eltakarva mind a csillagot,
ez éjszakán vadul megostromolnak,
mutatva, hogy milyen parány vagyok?
Omolva egyre jönnek és dörögnek,
hiába mondanám; elég legyen!
Hatalmasok, nem adnak ők kegyelmet,
taposnak át hörögve mindenen.
De nemsokára ránk köszönt a holnap,
s e fellegek morogva szétoszolnak.
Hozzászólások
hubart
2021, december 20 - 10:52
Permalink
Remek megjelenítése az éji
Remek megjelenítése az éji "förgetegnek"! Gratulálok!
Baranyi Imre
2021, december 21 - 09:43
Permalink
Köszönöm, Ferenc!
Köszönöm, Ferenc!
Baranyi Imre
lnpeters
2021, december 26 - 11:37
Permalink
Igen, sokszor érezzük így...
Igen, sokszor érezzük így... Nagyon ismerős szituáció, remek lírai köntösbe öltöztetve. Kitűnő vers! Szeretettel gratulálok!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Nagygyörgy Erzsébet
2021, december 26 - 20:24
Permalink
Tetszett a vers, köszönöm...
Tetszett a vers, köszönöm...