Éji förgeteg

Amott az ég alatt a fellegeknek
sötét az árnya, lassan úsznak át
a hegytetőn, amint felém görögnek,
borongva nézem áradó sorát. 
 
Vajon miből merítenek hatalmat,
hogy eltakarva mind a csillagot,
ez éjszakán vadul megostromolnak,
mutatva, hogy milyen parány vagyok?
 
Omolva egyre jönnek és dörögnek,
hiába mondanám; elég legyen!
Hatalmasok, nem adnak ők kegyelmet,
taposnak át hörögve mindenen.
 
De nemsokára ránk köszönt a holnap,
s e fellegek morogva szétoszolnak.
 

Hozzászólások

hubart képe

Remek megjelenítése az éji "förgetegnek"! Gratulálok!

Baranyi Imre képe

Köszönöm, Ferenc!

Baranyi Imre

lnpeters képe

Igen, sokszor érezzük így... Nagyon ismerős szituáció, remek lírai köntösbe öltöztetve. Kitűnő vers! Szeretettel gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Tetszett a vers, köszönöm...