Örök vasárnapok

 
Az én apámnak meghasadt a szíve,
nyomták a felgyűlt, karcos bánatok,
hanyatt feküdt a nyirkos deszkaívre;
ti jöttetek, s föléje álltatok.
 
Az én apámnak csukva volt a szája,
de esküszöm, hogy halkan énekelt,
és úgy éreztem, közben szinte várja,
terítsem rá az éjsötét lepelt.
 
Utolsó csókom, hogy majd megtaláljam,
azóta jelként homlokán ragyog,
mint csillagfény a téli éjszakában,
mint égbe zárt örök vasárnapok.
 
 
2020. december 20.
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Ó, ez nagyszerű vers, drága Csilla! Nem hiszem, hogy valaha szebben írt valaki az édesapjáról... Büszke lennne Rád, tudom. Többször elolvastam, annyira szívhez szóló!

Csilla képe

Köszönöm kedves szavaidat, Feri!

 

Haász Irén képe

Fájdalmas. Gyönyörű, szívből gratulálok!

Többször olvastam, annyira átéreztem! (Off: Én is általában hétvégén, vasárnap látogattam apámat, eszembe jutott néhány szép emlék.)

Csilla képe

Irénke, Zsuzsi, szívből köszönöm.

Békés ünnepet!