Őrangyalomhoz

Ma még kezem fogod, ma még velem szállsz,
az égen is vigyázol engemet,
lehűtsz, ha fűt a perzselő, beteg láz,
s emelsz, ha néha sorsom eltemet.
 
Ölelsz, mikor nagyon magányosan látsz,
letörlöd arcomat, ha könnyezem,
s ha kész vagyok tovább repülni, nem vársz,
reám ragyogsz, s elengeded kezem.
 
De ott lebegsz utána mindenemben,
kijózanítsz, ha részegeskedem,
figyelsz, terelsz megóvva, rendületlen,
olyankor újra megfogod kezem.
 
E jót neked köszönni sem tudom,
vigyázz reám tovább is, angyalom!