A Gazda dolgai

 
 
A cipők megsüppedve állnak, 
nem hajók már két vizes lábnak.
 
Kérgüket többé már a Gazda 
nem törheti, nem tiporhatja.
 
A szürke zoknik, ingek sorban,
fiókban fekve kérdik, hol van?
 
Tanácstalan a bot, a párna, 
kinti fogason nagykabátja,
 
hogy visszafordítható tény-e
a péntek éji eltűnése,
 
mikor kéken villogó lámpás 
kocsi vitte el, s egy kiáltás, 
 
egy szó sem hangzott fel az éjben, 
s ők még nem féltek akkor, még nem.
 
De éjre éj szállt, s pirkadatra 
jajszó kúszott fel a falakra.
 
Gazdáné keze simít néha
csak rajtuk, s hallgat, mint a néma.
 
Nem csak a tárgyaknak van lelke? 
A hiány őt is megviselte?
 
S mi, a Gazda dolgai, kezdjük
sejteni, többé nem feresztjük,
 
nem fésüljük, nem fedjük testét, 
sorsában sorsunk hordja vesztét,
 
nem beretváljuk habot húzva  
többé…S hogy útja mindőnk útja.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Beléremegtem én is..., Irénke, könnyekig hat.

hzsike képe

Nagyon mélyről jött, őszinte szívű, fájdalmas sorok egy megérintő, szépen megírt versben. 

Nagyon át tudom most élni...

Ölellek, Irénkém.

Kankalin képe

Drága Irénke, nagyon átérzem minden sorod, az átlagosnál jobban, mert a saját bőrömön tapasztaltam, éppen így. Mélyről fakadt vers, nem lehetett könnyű megírni.
Köszönöm, hogy olvashattam. Enyhülést kívánok neked, szeretettel!

lnpeters képe

A tragikum mélységei - gyönyörű versben. Szívszorító...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Mysty Kata képe

❤️ ❤️
A fájdalom nagy, a hiánya mérhetetlen.

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Drága Irénke, mindnyájan együttérzünk Veled. Méltó verssel állítasz emléket a pótohatatlan Gazdának! Pihenése legyen csendes, Te pedig találj vigasztalást  fájdalmadra!

Baranyi Imre képe

Torokszorító, szép vers!

Baranyi Imre