A hajdani pozsonyi csata

A vereségeinket tanították
Nagy buzgalommal
A Monarchia óta...
A tankönyvek zöme nem volt egyéb:
Száraz és tömény
Vereséggyűjtemény...

Vereség vereség házán....
Áltörténelemből
Vigyorgott
A sátán...

Úgy tűnik,
Minden harc
Súlyos kudarc...

Vereség hátán vereség,
Csak vereség...
Létező,
Nem létező
Vereség...

Sosem volt besenyő vereség hazug szólama,
És Merseburg,
Ahol - nem volt csata...

A totyakos történettudomány
Csak koslatott bután
Az idogermán kultúrfölény
Nyomán...

Sok csatát megtanultunk,
Csupán ezt nem,
Pedig ez a Győzelem
Jövőt nyitott
Nemzetnek,
Sorsnak,
Rendnek;
Új medret ásott
A Történelemnek.

*

Egy dühös, régi Nyár...
Vannak, akik szerint
Zalavár mellett,
De sokkal valószínűbb,
Hogy Pozsonynál...

*

Kilencszázhét nyara volt...
Kárpát-medence mezőin
Baljós csend honolt.

Európa térítéstől és
Harctól volt zajos,
A keleti frank trónon
Gyermek Lajos.

A hunok egykori lakóhelyén,
Ahol régen elbukott az avar,
Valami új nép -
A Magyar...

Gyermek Lajos, a siheder király
Forrón vágyik Nagy Károly hírnevére,
Ahhoz megfelelő
Ellenség kéne.

Magyarok?
Hunok?
Avarok?
Mit számít az egy franknak!
Hogy itt vannak,
Azért most meglakolnak!

Pannóniában
Zsákmány-hegyek várnak,
Írmagja se maradjon
A barbárnak!

A Birodalomnak kell
A pannóniai róna,
Hadba vonul
A dicső Európa...

*

Bajor,
Keleti frank
Nyeregbe ül,
Duna két partján..
Könyörtelenül!

Luitpold bajor herceg északon,
Theotmár érsek hadoszlopa délen...
Tönkre kell verni őket!
Csak keményen!

Csattog a sok kemény
Pata,
A Dunán meg Sieghard herceg
Hajóhada...

Heribannus kocog
Lovon,
Gyalog;
Ugyan, kik is azok a magyarok?

Ne aggasszon hát senkit
A jövő,
Velünk
A túlerő!

Vonul a had
Erdőkön és gyepűn,
Őrködik,
Alszik,
Újra sorba áll.
Lándzsák hegyén,
Kétélű kardok élén
Szakad csuklyában vihog
A halál...

*

Honfoglalás?
Hon-visszafoglalás?
Most egyre megy.
Még nem birtokolhatjuk
Békességgel,
Jön az ellenség.
Itt a próbatétel.

Ott
Pozsonynál,
Duna gázlóinál...
Bátorság vagy halál!

Mozgásban
Árpád lovas serege,
Felvirradt július
Negyedike...

Ott
Pozsonynál,
Duna gázlóinál...
Bátorság vagy halál!

*

Lajos király időben menekült el...
Luitpold elesett,
Theotmár szintén...
Velük két püspök úr,
Három apát,
És tizenkilenc birodalmi gróf...
Frank és bajos vér festett vérvörösre
Mezőt,
Folyót...

Az egykor volt
Hatalmas hadsereg
Elolvadt, mint a jég...
Rettegve menekül
A maradék.

Nyilak villáma,
Szablyák vihara...
Sokan nem tértek haza
Soha...

Duna-parton,
Meg réteken
Hever temérdek holttetem,
Híznak a varjak,
Cserreg a sirály...
Gyásznapot hirdetett
Lajos király...

*

A frankok fenekednek még,
Pozsony
Nekik
Nem volt elég...
Kilencszáztízben a kamasz király
A Lech-mezőn
Gyülekezőt hirdetett.
Magyarok ellen készült
A sereg.

Ekkor ötezer Magyar lóra száll,
Bajor földön át száguld,
Mint a szél,
Rövid négy-öt nap alatt
Odaér.

Megint nyílfergeteg,
Szablyavihar,
Nem kímél frankot, bajort
A Magyar.

Ötezer főnyi
Magyar áradat
A gyülekezőhelyen verte ripityára
A birodalmi hadat...

A keleti frankok erre feladták,
Az iskolában
Ezt sem tanították...

*

Ott
Pozsonynál,
Duna gázlóinál...
Bátorság vagy halál!

Először zúdult túlerő
Magyarországra,
De nem utoljára.
De Ősapáink nem futottak el,
Életet akartak,
Hazát,
Jövőt,
S móresre tanították
A túlerőt.

Ott
Pozsonynál,
Duna gázlóinál...
Bátorság vagy halál!

Akik ott
Az íjat,
Szablyát
Fogták;
Alapítód,
Hazám,
Magyarország!

Ott
Pozsonynál,
Duna gázlóinál...
Bátorság vagy halál!

Hogy itt lehetünk,
Magyarul beszélünk,
Van Magyarország,
Van számunkra
Hon;
Valakik nagyon megküzdöttek érte
Ott
Pozsonynál,
Duna gázlóinál...
Egy véres, borongós
Nyári napon.

Emlékük él bennünk,
Amíg vagyunk,
Megmaradnunk:
Tisztesség,
Kötelesség...

*

Leszáll az est
A Győzelem után,
A nyári égen sápadt Hold ragyog,
Lovukat gondozzák a harcosok,
Amelyik végzett,
Homlokát törölve
Ül a tűz mellé.
Kérges kezekben teli cserépbögre...
Az Isten áldja Őket
Mindörökre!