A kötéltáncos
Beküldte Csilla - 2017, október 26 - 10:01
Bukott kimérák, kígyónyelvűek,
miért e mérhetetlen lárma?
Ki az, ki most kötélen járva
életet tanul?
Mitől ragyoghat boldog-szótlanul?
Szívében nem rág rusnya féreg,
s a kételyek, ha egyszer végleg
földre omlanak,
fölötte már nem győz a holt anyag,
s nem tapsvihar, mi égbe rántja,
mert Eggyé lett erő a vágya,
földöntúli szép.
Ha majd a fényre félsz nélkül kilép,
ahonnan mások sárba estek,
hiúság, püffedt cédatestek,
emberglóriák,
csak nézz tükörbe, öntelt, holt világ,
gazdája lelki pestiseknek,
s hallgasd, füledbe mit sziszegnek
Káin sarjai.
Ott fent e zajt már rég nem hallani,
s nem vakmerő, ki hinni bátor,
hisz tudja jól, meghalhat párszor,
mégis élni fog.
Hozzászólások
Mysty Kata
2017, október 26 - 10:58
Permalink
Hatásos , remekül szembesítő
Hatásos , remekül szembesítő versedhez örömmel jövök, Még!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Csilla
2017, október 27 - 10:39
Permalink
Köszönöm a figyelmedet, Kata!
Köszönöm a figyelmedet, Kata! Ezek szerint nem érthető első olvasásra! :-)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2017, október 27 - 19:12
Permalink
Nagyszerű vers! Nemcsak a
Nagyszerű vers! Nemcsak a bátor szókimondása tetszik, hanem a különleges forma is. Gratulálok!
Csilla
2017, október 27 - 23:07
Permalink
Nagyon örülök, hogy így
Nagyon örülök, hogy így gondolod! Köszönöm, kedves Feri! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/