A szűk sikátoron

(András emlékére)
 
Egy szűk sikátoron haladsz,
feletted éj honol,
a csillagok kilátszanak
sötét felhők alól,
és titkaid már nincsenek,
belül nyitott a könyv,
kérges kezedre rácsepeg
szemedből némi könny.
 
A szűk sikátor messze vitt,
kilopta rég hited,
belülről semmi sem hevít,
becsaptad szívedet,
hazudtál önmagadnak is,
hogy ez csupán az út,
de csak beteg mámorba vitt,
s következménye rút.
 
A szűk sikátoron szaladsz,
magányodat viszed,
kimentenéd bár önmagad,
de késő, nem lehet,
az elszalasztott álmokat
nem éred már utol,
eljátszottad tikettedet,
feletted éj honol.
 

Hozzászólások

Kankalin képe

Kedves Imre, szomorúan szépek a soraid, és sok igazság van bennük.
Mindannyian ilyen "sikátorban" haladunk, ám az álmokat nem szabad feladni. Versben lehet, mert mélyre visz a tartalom. :)

 

Baranyi Imre képe

Kedves Kankalin!

Köszönöm olvasásodat, ez a vers egy régi barát emlékére született, aki "felélte" önmagát...

Baranyi Imre

Kankalin képe

Most már értem, de tartom, amit előzőleg megfogalmaztam.
Sajnálom, hogy meg kellett írnod ezt a verset, ám egyúttal örülök is, mert nagyon szép, belefészkel az ember lelkébe. Gondolkodtat és előre visz.
Köszönöm, hogy olvashattam! :)

hubart képe

Személyre szóló líra, mert igazából az érthetné, akihez szól. De ha alcímben megjegyeznéd, hogy egy régi barátodhoz, egyértelműbb lenne a dolog. Amúgy szépen megírtad!

Baranyi Imre képe

Köszönöm olvasásodat, tanácsod megfogadtam...

Baranyi Imre

lnpeters képe

Ez gyönyörű!

De - kiírtad Magadból, fel a fejjel, Imre!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Baranyi Imre képe

Köszönöm szépen, László!

Baranyi Imre