A szavak ereje

Darius kincsében nyakadig járhatsz,
pénzedbe fulladva kéjre hevülsz.
Rigmus mámorában hallhatod hangod,
szárnyakat növeszthetsz, megmenekülsz.

Szavadból magokat vethet az élet,
verseket kántálva magába zár.
Félted a rímeket, óvod a képet,
ritmussal lendülve dallamos ár.

Betűid íriszben csillagok fénye,
elűzi gondjaid, sorskeserűd,
hangjai hullanak hold mosolyával,
s tolladba rejtenek égi derűt.

Szavak és hangok az Éden ízével
ébresztik benned a létragyogást;
ereje vérted és fegyvered bárhol,
s dacol a kínnal egy életen át.


*Kezdeti zsenge 2010-ből

Hozzászólások

lnpeters képe

De nem rossz!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Kankalin képe

De nem is elég jó, Laci! :) 

Nagyon szeretem ezt a versemet, de sokszor elgondolkodtam, hogy mennyire másképp írnám meg mai tudással. A tartalom lényege és az üzenet megmaradna, de verstani szempontból javítanék itt-ott. Az évek során szereztem némi tapasztalatot, bele tudnám építeni, mégse bántom ezt a verset, mert így van benne a szavak ereje. Az az erő, mely egyre nagyobb bátorsággal vezette és vezeti a tollamat. :)
Örülök, hogy tetszik. :)