Alkonyég

Beküldte Csilla - 2017, augusztus 16 - 20:16
 
Az alkonyég dohogva rezdül,
rőt könnye most csorog keresztül
létünk tengelyén.
 
Surrog hajónk, s egy régi ének
a félelem csahos ebének
torkán lángra kap.
 
Piros vizek között jajongva
aranycsapást vetít a csonka
fénnyel telt edény.
 
Remény szorít, azsúros kelme,
bomlott szívem köré tekerve
vérző rongydarab.
 
 

Hozzászólások

hubart képe

hubart

2017, augusztus 16 - 21:53

Ó, de remek! Nagyon tetszik! Gratulálok, kedves Csilla! 

Csilla képe

Csilla

2017, augusztus 17 - 12:18

Köszönöm szépen, Feri! :) Az utolsó strófára még van két variáció és ugyanennyi a címre is, gondolkodom a javításon.

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

titus56 képe

titus56

2017, augusztus 18 - 09:16

Csilla drága, ez egészen pazar.

Csilla képe

Csilla

2017, augusztus 18 - 17:40

Örömmel hallom.:)  Köszönöm, hogy benéztél és szóltál, ritkán teszed...

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2017, augusztus 18 - 18:41

Kedves Csilla!

Remek vers, örömmel olvastam.

Erzsike

Csilla képe

Csilla

2017, augusztus 18 - 23:51

:) Köszönöm.

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

hzsike képe

hzsike

2017, augusztus 19 - 19:56

Gyönyörű, megérintő, szép versedet szeretettel olvastam, Csillám.

Ölellek:Zsike :) 

Csilla képe

Csilla

2017, augusztus 20 - 18:04

Szeretettel fogadtalak Zsikém, mint mindig! :)

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/